„Sárgán virágzik a tök…”
Az elmúlt két hét a kánikula jegyében zajlott le. Így fejleszteni kellett a locsolást. Ugyan még nem csepegtető rendszerű, de már könnyített a dolgomon. Egy nagyobb hordóra szereltük egy csapot. A hordót feltöltjük slagról vízzel, és hagyjuk napközben melegedni. Este pedig innen viszem a kannámmal az éltető nedvességet a növényeinkhez. A locsolás nélkül már minden kiszáradt volna. Sajnos ez a helyzet. De ez a kis fejlesztés sok felesleges gyaloglástól és vízcipeléstől kímél meg. A hordót közel tettük az ágyásokhoz. Már korábban írtam, hogy kizárólag tőre locsolunk. Így a slagos vagy árasztásos locsolás nem jön szóba. A másik kényszerű „fejlesztés” a kishordónkat érintette. Bizony eljött az ideje a permetezésnek. Sajnos sok lett a kártevő. A tetvek nagyerőkkel csaptak le az új zsenge hajtásokra. Így elkészítettük a biopermetlevet. Csalán, feketenadály és a fokhagyma virágaiból készült. Csalán és feketenadály rengeteg van a kert végében. A fokhagymáknál pedig kitördeltem a virágokat, hogy a fejet növessze, ne a magokat. Néhány legnagyobb virágot természetesen meghagytam, jövőre abból lesz a fokhagyma. Hát, kényes orrúaknak nem ajánlom, ennek a lének van szaga…Nálunk is a hős férfiember volt, aki vállalta permetezést. Másnapra a megpermetezett növények szaga is elmúlt…hát valamit valamiért… így nem mérgeztük a természetet és magunkat sem….

A nagy kánikula elhozta a borsószezon végét is. A nagy melegben már nem tudja megnevelni a hüvelyeket, besülnek a virágok. A tavaszi három ütemben vetett sorok szinte egyszerre értek be. A hőség nagyon közel hozta a szüretet. Habár két hetenként vetettem a sorokat, a betakarítás nagyjából egy hét alatt lezajlott. Az utolsó sor legfelső virágai már nem fejlődtek rendesen. Így azokból már nem lett semmi. A borsószüret után levágtam a növényszárakat. Nem húztam ki, csak levágtam. Aztán meg összedaraboltam és visszadobtam az ágyásba. Amit a növény kiszedett a földből, azt részben mi megesszük, másrészt visszaadjuk a talajnak.

Na, dehogy a címbeli sárga virágot se felejtsük el! A hőség nagyon beindította a melegigényes növényeket. „Sárgán virágzik a tök…” és a cukkini… és az uborka… és a paradicsom… és az orbáncfű… és a büdöske a sarkantyúkával… és egy virág, aminek nem tudom a nevét, de szeretem, évelő. A fűszernövényeket is leszedtem, a teraszon, árnyékban száradnak. Citromfű, menta, oregánó, tárkony, zsálya. A kakukkfű, rozmaring, levendula még várja, hogy legyen kis időm…

Forróság
 „Az elmúlt két hét a kánikula jegyében zajlott le.” Így kezdtem legutóbbi naplómat. Hát ez nem nagyon változott, csak kicsit még melegebb lett. Minden nap kell locsolni. Ha nem tennénk, már rég kiszáradt volna szinte minden. Elég küzdelmesnek tűnik. (Nem irigylem a gazdatársadalmat. És elgondolkodtató, mibe fog kerülni az élelem. A gyümölcs már nagyon drága. Többszöröse a pár évvel ezelőttinek….) Szóval, ha küzdelmes is, de legalább, amit megtermelünk nem aranyárban van, és egészséges. Persze nem jön be minden. Van ami nem nagyon terem, vagy nem értünk hozzá hogyan kell jól gondozni. De sebaj. Van bőven olyan, ami nagyon szép. És van lehetőség a fejlődésre.

Ami szépen bejött:
Sárgarépa nagyon szép. Persze nem olyan, mint a bolti, ami úgy néz ki, mint amit egy 30 cm hosszú kémcsőben neveltek. A mienk 15-20 cm hosszú és most már szép vastag is. Emlékszem gyerek koromban ilyen volt a répa. Az íze is remek. A középső képen a befagyasztott sonkalével készült leveshez várakozik. A harmadik kép a finomfőzelékhez kiszedett adag. A ritkítás miatt szedtem ki.



Hagyma közepesen szép. Vagyis szép, csak apró. Már az nagy haladás a tavalyihoz képest, hogy nem lett kukacos! Jövőre majd megpróbáljuk nagyobbra nevelni. Talán nem lesz ekkora kánikula. Kiszedve, felfűzve és megszáradva fényképeztem. Talán még kicsit hagyhattam volna a földben, de annyira kezdett egyik-másiknak a szára leválni a fejről, hogy féltem, aztán meg nem találom meg a földben…. Szárítottam még fűszernövényeket is. Sorra került a levendula és a rozmaring is.







A borsóról már az előző részben írtam, a szezonjának akkor lett vége. Az is nagyon szép volt és ízletes.

Uborka! Ennek most kezdődik nálunk a szezonja. Rengeteg kicsi van és sok-sok virág. És már megettünk egy adagot. Igaz fura gömbölyded lett néhány. (Biztos tudják, hogy a gömb a tökéletes forma. )



Ami jól néz ki, de még várni kell a termésre:
Paradicsom. Most már szépen utolérték magukat, a túl korán kiültetett paradicsomok. Tele vannak virággal és kisebb-nagyobb zöld paradicsommal. Sajnos sok virág a hőségtől besült, de azért marad még bőven. Reménykedünk.



Padlizsán. Ilyenünk még nem volt, nem tudjuk milyennek kellene lennie. Szerintünk szép, és virágzik. A sütőtök pedig szépen megindult. Felfut a kert végében lévő farakásra.



Paprika. Hát ez nem mind néz ki jól. Mondhatnám nem néznek ki jól. Látszik rajtuk a levéltetűk munkája. De a katicáké is! Kezdenek erősödni és kiheverni a károkat. Tavaly is így volt. Azt hittem semmi nem lesz a paprikán mert megtámadta a levéltetű. Aztán hagytam, lesz ami lesz. És láss csodát, annyi gyönyörű paprikánk lett. Igaz nem túl korán, de lett. Reméljük idén sem csalatkozunk.

Tök. Jól nézett ki, de most a kánikula nem tett neki jót. Még nem kötött meg egyetlen tököcske sem. Most már az első körben levirágzott. De még van sok új hajtás és bimbó. Talán most a lehűlés után rendbejön.

Ami nem lett szép:
A forróság nagyon hátráltat sok mindent. Hiába locsoljuk, ha a levegő forró és száraz.

Például a futós bab még csak virágot sem hozott, teljesen besült. De még reménykedem, ma láttam néhány új hajtást és azon van szép virág is. Még jó, hogy a zöldbab nem annyira finnyás. Abból lett egy kevés, jó lesz palóc levesbe.

A cukkini nagyon szépen megindult, aztán puha lett és a tyúkoknak adtam. Nem baj majd lesz belőle tojás. És még bőven virágzik, talán a lehűlés után már nem sülnek meg a termések…

És gőzerővel megy az eltevés, lekvárfőzés és az aszalás. Készül a téli zöldség-gyümölcs ellátmány!