Egy kis segítséget szeretnénk nyújtani azoknak, akik saját maguk szeretnék megépíteni a kerítésüket, és az ehhez szükséges oszlopok bebetonozásával kapcsolatban kérdéseik merültek fel, hogy vajon milyen is a jó beton, hogyan, és miből kell készíteni.

A betonozás általános vélekedések alapján nem nagy ördöngösség.
Erre akár rá is bólinthatunk, de ahhoz, hogy az elkészített beton sok-sok éven át tartós maradjon, néhány fontos és alapvető dolgot ismernünk kell. Főként így áll a dolog, ha kerítést szeretnénk építeni, ahol fontos az évtizedekig megbízható tartósság és stabilitás.

A kalandvágy már megvan. Mire lesz még szükségünk?

Alapvetően három fő összetevőnk lesz: sóder, cement és víz. A legnagyobb mennyiséget képviselő anyag a sóder, ami folyami homokból és kavicsból áll. Ebből vannak kisebb és nagyobb szemcsés kavicsok is. A legapróbb szemű folyami homokra csak a felületi munkákhoz van szükség, hogy szépen egyenletesen el lehessen simítani.

Ezen kívül még az is fontos, hogy ne legyen agyagos a sóder, mert ha ezek az agyagdarabok belekerülnek a kész betonba akkor ezzel rontják a beton minőségét.

A második fontos összetevőnk a cement. Ez lesz a kötőanyag a betonunkban, ami akkor szilárdul meg, ha vízzel összekeverjük az előzőleg homogenizált sóder és cement keverékét.
Sokan talán azt gondolhatják, hogy a kész beton annál szilárdabb lesz, minél több cementet adnak hozzá. Ez azonban tévhit. Minél több cementet adagolunk ugyanis a sóderhez, a betonunk annál könnyebben fog porladni.
A cement kötőerejét befolyásolja, hogy mennyire régi, mivel állás közben felveszi a környezetéből a nedvességet, és ezáltal keményedik; ilyenkor már csökken a kötőereje is. A jó cement tökéletesen por állagú, és maximum néhány hónapos.
A cement megfelelősége könnyen ellenőrizhető: ha keménynek érzi vásárláskor a cementet, akkor ne vegye meg, mert az már nem lesz tökéletes.

Az előző két anyagon kívül még vízre lesz szükség a betonozáshoz.

Keverési arányok

A házi kivitelezések során általánosan hangoztatott „3 lapát sóderhez egy lapát cement” teória legnagyobb hátránya, hogy kb. kétszer annyi cementet igényel, mint amennyire szükség lenne. Ezzel a megnövelt cement mennyiséggel szemben a betonunk minősége gyengül, a pénztárcánk pedig jelentős többletkiadást szenved.

Érdemesebb az alkotóelemeket inkább tömeg alapján kimérni – még akár házi kivitelezés esetén is. Ehhez mindössze csak egy vödörre és mérlegre lesz szükségünk, mivel a legjobb és leggazdaságosabb keveréket úgy érjük el, ha az alkotóelemeket tömegarányokban mérjük.

A vödrünkben jelöljük meg az 1 literhez tartozó magasságot, majd eddig a szintig töltsük fel cementtel, és mérjük le a mérlegen a tömegét. Természetesen a vödör súlyát vonjuk le a mért eredményből! Az így kapott eredmény lesz a keverési alap tömegegysége.

Ezek után a másik két alkatórész mennyiségét a megadott keverési arány szerint ehhez viszonyítva mérjük ki, és szintén jelöljük be a mérőedényünk oldalán.

Példa a számoláshoz:

- 1 tömegrész cement,
- 6 tömegrész sóder,
- 0,6 tömegrész víz.

Először homogenizáljuk a száraz hozzávalókat, majd kisebb adagokban elkezdhetjük adagolni a keverékünkhöz a vizet.
A keverésnél ajánlatos figyelembe venni a sóder nedvességtartalmát is! Fontos, hogy ne készítsük a betont nagyon folyósra, mivel ez is ront a minőségen, mert így a nagyobb szemcsés alkotórészek és a hígabb, folyósabb rész elkülönül egymástól, és rétegződik a bedolgozásnál.
Általánosságban elmondható, hogy akkor megfelelő a víztartalom, ha képlékeny, földnedves a megkevert betonunk.

Bedolgozásnál igyekezzünk alaposan tömöríteni a betonunkat, hogy azokra a helyekre is kerüljön, ahová magától nem tudna befolyni! A tetejét simítsuk el egyenesre, és igyekezzünk úgy kialakítani, hogy a csapadékvíz ne tudjon megállni rajta.

Ezzel el is készült a betonunk, viszont a teljes betonozási munkafolyamatnak még nem értünk a végére. A beton elméleti kötési ideje 28 nap. Ezen idő alatt nem szabad hagyni, hogy a víz elpárologjon belőle. Ezért folyamatosan nedvesíteni kell, illetve takarással védeni kell a túl gyors párolgástól, erős napsütéstől; a folyamat elején sűrűbben, később, egyre ritkábban.

A kerítés oszlopai betonozás után közvetlenül még nem terhelhetők: hagyjunk neki két-három napot, amíg kissé megszilárdul, és biztonságosan rá tudjuk rögzíteni a kerítéstáblákat!